N�ha elgondolkozom, mik�nt �lem �letem,
s nem �rtem, mit, s mi�rt tettem?
R�n�zek egy k�pre, amin egy p�r �lelkezik.
Hogy mit �rzek? -Semmit!
Megsz�nt minden mit �reztem,
m�r r�gen elt�r�lte az id�.

Eltakarj�k az �vek, a szenved�sek,
Megr�m�t a tudat, hogy semmit sem �rzek!
Mit tettem, hogy ezt �rdemlem?
Mit tettem, �let, hogy ezt kapom?
Csak p�tlom azt, mit ember akar,
S �r�m�t is csup�n f�ldit adhatn�k,

K�rdem �n, h�t mi�rt vagyok?
Ha semmi, mit tehetek csup�n?
Foghi�nyos apr�ra t�r�tt b�b,
minek �rzem magam mostans�g.
�rt�ktelen retek, semmibe se vesznek.
Azok kiket szeretek, folyton veszekednek.
Kik semmit sem �rnek, gyakran keresnek.

Mag�ny a pillanat, mit meg�lek,
s merengve b�mulom a falat.
Mag�ny a l�t, mi elt�lti lelkem
s�t�t verem�t, s sokszor
mag�nnyal t�lt�tt �r�im sz�ntelen
�ld�znek, sebesen.
Mag�nyos sz�noklatom, minden napra
jut nem kev�s, hi�ba, akaratlan.