Érzte már úgy valaki, hogy nem tud lezárni egy szakaszt az életébn, és akárhogyan is próbálkozik az visszafurakszik valahogy? Na, pontosan ezt érzem.. Mintha egy végtelen, ismétlődő körbe kerültem volna, amiből nem tudok kiszakadni.

Volt egy barátom, Dani, akivel én szakítottam suli miatt... Na, mintha most visszakapnám a köcsögségmet, egyik osztálytársam sok mozdulatában rá emlékeztet. Csipkelődik, beszólogat, hülyül... tök jófej, komolyan.. Csak egyre több jelentéktelen hasonlóságot fedezek fel köztük, és egyre jobban és tisztábban jönnek az emlékképek. Nem tudtam lezárni Danit... Nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, de eljhetne már... Felejteni akarok, semmi mást. Én basztam el, oké, aláírom, de... egész életemben ő az egyetlen akit nem tudok eltüntetni. Bárkivel volt negatív éleményem, el tudtam tüntetni, sokszor egy egész emebrt eltávolítottam, de őt nem tudom... Nem megy, és nem is fog, ameddig eszembe jut... De mindaddig eszembe fog jutni, ameddig mostani osztálytársam van.. De ő semiről sem tehet, nem is tud Daniról, nincs is hozzá túlzottan köze, de kezdek arra hajlani, hogy félreráncigálom és megmodom neki mi van.. Nem szeretném elhajtani, mert jófej, komolyan.. de ez így nem megy.. :s És.. Áá.. Nem tudom mit tegyek, vége.. Sose szabadulok ebből? .. :s

Igen, suli... Fárasztó, alig van időm valamire és jóformán minden mást kizár. Pont ezért írtam csak most. Első hétán már feleltem föciből (blöá) és kémiából. Föci 4-es lett, kémia pedig 5-ös, aztán következő órá (péntek13 természetesen) újra én feleltem, 3-asra. Na igen, nem olyan jó, de kit érdekel? nem kettes, átlagba számolva még négyes vagyok, tehát tökéletes. :3

Nagyon lefáraszt az egész. Egy hétköznapom mindössze a suliból, egy óra pihiből, tanulásból és alvásból áll, hétvégén itthon segítek és tanulok. Brutális, még én akartam diákmunkára menni?:o Hát nem lesz belőle semmi sem sajnos. Tanulnom kell, és fura hogy ezt így leírom.

Tanárok... Na, van aki szimpi, van aki nem, akit kiemelnék az a tesi/tánc (nemtom már melyik), a töri és az of. A tesi vagy tánc tanárbá.. hát, igazából jófej, de troll... Mindenkinek beszól, többnyie hallgatnak. Nekem egyszer mondott valamit szokásomoz híven vissza is szóltam -persze nem bunkó módon-, nem hiszem, hogy rosszul vette volna, mert nem jött semmilyen következmény. A táncot szeretem.. Tetszik, de nagyon.. Mondhatni állandó partnerem lett, Márk elsőként kért fel, aztán mindig ő jön továbbra is. :D Tetszik a tánc, na, ha ciki ha nem :3 :D A "legjobb"benne az, hogy mindig ránkordít a tanár, hogy ne őt nézzük, hanem a társunk szemét.. Na, mondom, fasza :o xd
A következő a töri tanár. :o Na ő is férfi, félek tőle, sokat beszél semmit sem ír, tehát konkrétan amit én az órán elmondott regényből le tudok írni -vagy ahogy ő mondja- fontosnak tarok, azt megtanulom és kész. A legjobb az, hogy a bonyolult szavakat, mint pl. homoelectrus, vagy australopithecus felirja a táblára, de egy az hogy olvashatatlanul, a másik meg hogy ló betűkkel, tehát 3 szó után tele a tábla, és nem ő törli le, á dehogy. Inkább szól a hetesnek, hogy töröljön már táblát mert utálja a krétaport. Néha elég érdekes hangsúllyal sikerül ezt megtennie, amitől szinte állandóan nevetnem kell. De szeretem, csak szigorú és félek tőle.
OF-m pedig.. Órám nincs vele, de akkor is szeretem.. Hát, az OF-m, hogy ne szeretném? Mindig van valami vicces kis története amit el lehet mondani :D

Idegen nyeelv :oo
Na ez az, ami.. khmm... ASD, úgy tömören... Miért? Mert tavalyi német tanáromat megkaptam angoltanárnak, ami egyenlő azzal, hogy a tervezett angol nyelvvitzsgámból sz*r sem lesz, németet ugye meg több mint 2 éve nem tanultam, és betettek a haladó csoportba, tehát igencsak le vagyok maradva a többiekhez képest, és nem tudom, hogy vissza kérhetem-e még magam így a harmadik héten az egyel rosszabbak közé. Tehát, nehéz helyzetben vagyok ezen a téren.:I

Matek:
Év elei felmérőimhez híven, idén is rosszul sikerült, 22pont az 50-ből, de nem gáz, itt nem osztottak fel minket. A lényeg, hogy az idei eddigi tananyagot mind értem, és Szinti csak úgy néz, hogy mi a rákot jelentkezek meg mondok, mert ő ezt egy kicsikét sem érti és uristen. :D Majd.. segítek neki valahogy, ha tudok.

Maguk az osztálytársak...
Na igen, imádom az osztályom :33 Mindenki jófej, egyetlen egy kivétellel, de ő.. Nem tudom eldönteni, hogy azért jön nekem meg lökdös ütöget meg ilyenek mert utál, vagy csak mert "Így fejezi ki a szeretetét", mindegy is, a lényeg, hogy egy-egy szadista mozzanata után már félek és futok ha közeledik, de aztán végül mégiscsak elkap és van, hogy nem üt, hanem ölelget meg puszil :o O_o

Maga a gimi:
Azt is imádom :3 Teljesen más a légkör mint általánosban, sokkal jobb, bár néha irritál, hogy elmegyek a folyosón és hallom a nagyobb osztályból valókat, hogy " 9-es, friss pipi...." Mi a faszom? Ők i s voltak 9-esek.. Én nem fogom ezt csinálni.. De.. Áh. mindegy, túlteszem magam.

Szervezés az érdekesen van, mert  szerdán a 12C-vel van tesink :o Ugye? Mi ez már? Hogyan?:o Nagyon rossz amúgy... Eleve tesi az olyan, hogy osztályomat se akarom hogy lásson, nemhogy még a legnagyobbak :I Futni kellett és egyszer csak egyik srác elfutott mellettem, kicsit meglökött, madnem ráestem a másikra és még csak egy bocsi erejéig se tudtak visszanézni ._. :I Nade ez van, így jártam...

Asszem ennyi az első 2 héttel kapcsolatos mondani valóm, talán annyit még megemlíthetek, hogy 13-án kiszakadt a gatyám a seggemen :I Na igen, fasza mi?:o szerencsére már nem volt bent a 11, 12, 13-ik osztály így nem sokan látták ahogy takargatom a farom a pulcsimmal  xD

Holnap iskola! Bizony ám,  és őszintén szólva örülök neki. Nem tudom, hány olyan gyerek van, aki szívesen megy be, és nem csak a barátok miatt, hanem mert tanulni is szándékszik. Ez nálam idén megtörtént. Remélem azt is ugyan, hogy nem fogok újra abba a gödörbe esni, hogy év elején nagy az elhatározottság és majd úgy elhal, mertnem egyszer eljátszottam már ezt is. Viszont most tényleg terveim vannak. Ideneg nyelveket, azaz angolt és németet jól meg szeretném tanulni, majd ha oda jutok érettségit tenni minimum angolból, a művtöri alapból érdekel, matekot értem, tehát....

A lényeg, hogy terveim vannak... Amíg tanulok, addig jól szeretnék tanulni és amint tudok és lehet elmenni az országból, ehez viszont muszáj az angol minimum. :D Iskola mellett majd áprilistól dolgozni is szeretnék diákmunka gyanánt, de ugye még az is több mint fél év, és nekem addig konkrtétan semmi dolgom, még az érettségihet kötelező 50 órát sem tudom letudni - milyen beteg dolog már? Mitől tudok többet tőle? Talán tapasztalatszerzést nyújt munkakeresésben? Vagymi?- mert még nem múltam el 16 és azt is csak azután lehet. Ígyhát dolgozni sem tudok, amint betöltöm menni szeretnék, hogy minél hamarabb letudjam az 50 órát is és kis pénzem is legyen, mert ugye nem árt.

Majd azzal a kis keresett pénzemmel is van ám tervem bizony. Hogy mi? Anyuék is szeretnének kutyust, de nem tudják milyen fajtát és nem szeretnének fizetni érte (az oltásokon kívül persze), nekem meg erős és régi álmom egy sharpei kutyus. Tehát ha várnak addig, akkor majd én megszerzem azt a 20-30 ezret rá, és tökjó lesz. Lesz kuyus, sharpei is lesz, amúgy is egy olyan kis kinti-benti husi kutya mint Tempo lett volna, csak őt ugye elajándékoztuk, mert munkások szétszedték kertet és nem akartuk, hogy elszökjön meg ilyenek. :I

Kicsit korábbi időpont ugyan, de tervbe van egy novemberi Depresszió koncert új osztálytárammal, Szintivel. Nagyon örülök, hogy lett egy ilyen osztálytársam, mert eddig nem volt és képtelen voltam elfolytani efféle dolgaimat és másokhoz hasonulni, hiába nem volt megeröltető és voltak barátaim így is, csak jobb, ha egy hozzád ennyire hasonlító haverod van. :D  Tehát várjuk a novembert, remélem végül tényleg el tudok menni rá, mert igazán jó lenne.  "Nem hiszem el mégegyszer, hogy mindig félnem kell...." :3 Deszeretem uristen :D :3

Ja, és most vettem észre, hogy a 'Rólam' darabkába még egy szót sem írtam, tehát most nyomulok oda :3 :D

Igen... Hepi tájm, azaz Happy time, csak naa, most jobb volt így leírni. :D 

Na de a "nagy" vidámsok forrása nem más, mint... *dobpergés*

Kibékültünk *o*

Igen, tudom, írtam is, hogy mindig összeveszünk, és szinte rögtön szent is a béke, de naa, ez most.. rosszabb volt mint eddig. :I

A lényeg, kiderült mi a baj: Édesem ugye cigizik.. és most.. nem igazán tud hozzájutni, tehát elvonás... :I Na.. Ez szép.. Szenved, idegbeteg, vergődik, hülye... -Mellesleg ezt is valami 70p-embe került kirángatni belőle, egy szavas válaszokkal, 5-10p-es szünetekkel- A lényeg, hogy megtudtam, mi a gond, sőt, végül még egy 'sajnálom' szócskát is kaptam, ami igencsak nagy szó, mivel eléggé konok és makacs és szokása, hogy soha semmi sem az ő hibája, mindig talál valami kifogást, egyszóval nála a 'bocsánat' vagy ahoz hasonló szavak, gesztusok idegenek és használaton kívüliek. Ezért mindig rám marad, ami azért nem jó, mert én is igencsak nehezen alázkodom meg annyira, hogy leírjam vagy épp kimondjam.

Tehát... most.. jelenleg minden okés.. :D Száz, hogy nem fog túlzottan sokáig tartani, de kiélvezem, és még meg is örökítettem eme szerény bejegyzéssel...

Na igen, viccesen is hangzik nem? A legjobb az, hogy olyan szinten összevesztek egy amúgy pozitív gesztuson, hogy szinte egyszerre írjátok le, hogy nem is kellett volna öszejönnötök, de várjunk csak.. Hiszen az sem közös megegyezés volt, mert ő döntötte el teljesen önállóan és konkrétan.

Hogy tudtam meg végül? Egy szép napon, mikor épp erdőben sétáltunk, egyszer csak valami olysamit mondott, hogy nem hiába vagyok a barátnője. :o Hát én ezen ott kiakadtam, de nem baj, végülis örültem neki, csak nem értettem pontosan mikor alakultunk így. Később meg is kérdeztem, hát természetesen ezen is megsértődött. Mi az ugyanis, hogy ezt meg merem kérdezni? Arra nem is lehet gondolni, hogy csupán egy dátumhoz szerettem volna kapcsolni? Na mindegy. Ezt letudtuk, másnap -szokásunkhoz híven-, tökéletes békességben beszélgettünk tovább.

Néhány nappal később bejelentette, hogy át szeretne jönni. :o Kicsit néztem, hogy, magától át szeretne jönni, mi történt?:o Nade sebaj, következő nap kitakarítottam szobámat -sokáig tartotta:s :D- és harmadnap jöhetett is. Nagy nagy izgalom, uristen, jaj, tökjó, nagyba örülök. Itt van :o Okké, menjünk ki, engedjük be.. :D Konkrétan szó szerint semmit sem csináltunk, simogattuk cicát, beszélgettünk meg ilyenek.. Ahogy hazaért, feljött.. azért gondoltam megkérdezem nagyon unatkozott-e, hát persze hogy tök érzéketlenül be kell vágni hogy igen... Következő kérdés: egyáltalán volt kedve átjönni? -Igen. -Akkor hol a hiba?:oo -Megyek alszok jóéjt *meg se várja hogy reagáljak, kilép.* Gondoltam, oké.. Hát.. Holnap megy sulijába intézni dolgokat, menjen csak...

Ma viszont ugye 'mivel sulijába' volt, nem volt fent. Estefelé felnézett, ráírtam, beszélgettünk, megkérdeztem suliba volt-e.. -Nem. Esett az eső...
Na, kiakadtam.. Megkérdeztem, hogy ilyen módon akkor se nővéremnek se apámnak nem kellett volna dolgozni mennie?
Perszee kezdjünk el mosakodni, hát ő még gyerek, nővéremék meg felnőttek. -Tipikus. Sértésnek is vette a kérdésemet, úgy van,megint én lettem a gonoszka.. Még ráadásul ezt írta: Mi közöm van az életéhez? -Mi az isten rákja lenne? Miért jelentette ki, hogy járunk, ha aggódni nem lehet érte? :o Mi a franc? Kérdeztem is persze, nagy idegességembe.. Megkaptam, hogy elhamarkodottan döntött. Természetesen, én is így gondolom -asszem-, persze, túl korán határozott ő amellett, hogy nekünk össze kell jönnünk.

Folyton veszekedünk, és nem képes megérteni, hogy egyedül azért írom amit írok mert fontos nekem -már mióta.. :I na mindegy...- és ezeket egyáltalán nem csesztetésnek szánom, de sebaj. Magára haragszik, ezért velem is bunkó. Jól ismerem, volt időm megismerni, jó ideje figyeltem, hogy mikor mire és hogyan reagál. Megszoktam, mindig ez van, végül mégis kibékülünk.... Csak kérdés ez most is megtörténik-e...